Ez a hét is csodás volt, teli gyöngyszemekkel!

Teszek egy utolsó kísérletet arra, hogy emberileg megértsem a mániás időjárás görcsölést, és a hozzá kapcsolódó felhőalakzat-téveszmét: Amatőr paranoiások kígyóktól, pókoktól, alagutaktól, tűktől, bohócoktól félnek, ám valljuk be, ezek a dolgok nem kopogtatnak be nonstop egy kisváros mindennapjaiba. Hívőink profin, világunk legfullosabb paráját választották: Csak felnéznek reggel az égre, és az Iszonyat, készségesen bekopogtat az ablakon: a könnyed hajnali szélben megtépázott, a napfelkelte tüzes ragyogásában festőien izzó, gyilkos bárányfelhő, a döghalál szignója, az ördög karomnyoma éktelenkedik felettük. Nincs hetekig tartó üresjárat, amíg felbukkan, nagy nehezen, egy pók, ne adj isten vízisikló és/vagy bohóc. Nullahuszonnégyben para van. Másrészt sok mindent megmagyaráz, h valóban a legérdekesebb dolog, ami velük történik,(és nem utolsó sorban, amit még fel tudnak fogni) az egy szomszéd település határában kerekedő, tök triviális vihar, egy felettük elhaladó utassszàllító repülőgép, a megfázási szimptómáik és a levegő illata. Meg mivel nem alkoholos ablaktisztító koncentrátum esik az égből, ezért ott vannak azok a fránya, száradás után, az ablakon nyomot hagyó esőcseppek is.

Sokkal izgibb volt számomra a héten, két folyamat szignifikáns megjelenése: