Funkcionálisan szobafogságon vagyok, ezért írogatással szórakoztatom magam.
A vérvegánsághoz eljutás paraméterezése:
– Szereti az állatokat. (igazából nem)
– Utálja az embereket, de ezért nem lehet hibáztatni, mert nem ő kezdte.
– Nincs semmi esze. (és még ez is barokkos túlzás)
– Klinikai értelemben is kijelenthető, hogy mániásan viszonyul dolgokhoz, és most erre a fixációra kapott rá elsősorban, mert itt nem fenyeget a távoltartási végzés, és a vegánság tök menőnek látszik, a rendelkezésére álló tudata egészen szűk nyílásán keresztül.
– Csajvegán esetében, az „állatszeretet” fundamentum miatt, ez élete első olyan felvállalt témája, ami alapján nem tűnik hülye picsának, (de) és végre különleges lehet (igaz, különlegesen hülye).
– Pasivegán esetében, az „állatszeretet”ürüggyel, ez élete első olyan témája, amiben nem tűnik egy faszkalapnak (de) és lehet vele csajozni (sajna tényleg).
– Ezen a baromságon keresztül, egy egész komoly létszámú közösség részének érezheti magát, míg az ovális-tárgy vagy női-bugyis rögeszméje kimutatásakor, lényegesen kevésbé vált népszerűvé.
– Lehet úgy agresszívoskodni, hogy nulla és téves érveléssel, cukimuki kisállatok aranyossága mögül gizdázunk ostobaságokat és vaskosakat, mert minden hitvallásuk ellen felhozott érvre, elő lehet rántani egy hatásos, gyomorforgató állatszenvedéses videót.
– Az Élet iskolájában tanult, így a hihető tudományos okfejtést felhozó jógaoktatóknak és víz-gázszerelőknek hisz a chatszobában, hogy mi az egészséges, a tápanyag-dús, a nyomelem-szükséglet, az ehető, a mérgező, a kalóriadús, az állatkísérlet-mentes, az állatgyilkos dolog.
És sajnos teljesen érthető okokból, évek óta nem áll vele szóba egyetlen épeszű ember sem, aki egy mozdulattal elvenné tőle a macskáját és a kutyáját, amikor azt elkezdi karalábéval és brokkolival etetni.
/Mariann Palankai/