Sajnos az elmúlt 2 hétben nem tudtam követni az aktuális elmebetegség cunamit, így összefoglaló helyett modellezem a tipikus, oltásellenességhez eljuttató paramami életvonalat, mert összenő, ami összetartozik (némi érintettséggel):

– A kismama terhessége első szakaszában elolvassa az első három neki szóló blogot, és onnantól ráébred, hogy tulajdonképpen egy toxikus bevonattal rendelkező, atomsiló belsejébe készül beleszülni a babát. Főleg akkor, ha az Élet Iskolájában szerzett tudásbázisa alapján pl. a „sav” egy gomolygó, fortyogó, mindent felemésztő sárgászöld trutymó, és nem kerül látómezőbe, hogy az alma is savat tartalmaz.

– Mivel egzisztenciális teljesítményének kizárólagos produktuma, hogy sikerült teherbe esnie, amitől végre „fontos” lett, ezért egyetlen, összefüggő pocaklakózásba torkollik 9 hónapja.

– A pocaklakó világra jöttekor automatikusan Manócskává válik, akit a multik a bébicuccok jól irányzott elmérgezésével szeretnének mindenáron megölni.

– A világ és a Hatalmasok gyermeke életét elrabolni szándékozó ravasz furmánykodásának delirálása, egyenesen következik minden egyéb frusztrációjából.

– Mesterséges=rossz és a természetes= jó mátrixba helyeződik a világ teljes élelmiszer és tárgykészlete, mert képtelen eljutni logikailag a nyílméregbékáig.

– Minden tudományos alapot nélkülöző fixációinak rendeli alá a gyermekéről való gondolkodást, ami vak tyúk is talál szemet alapon nagyjából 12 %-ban igaz, helyes vagy hasznos.

– Ráadásul a kicsi érkezésékor az anya százával talál olyan fórumokat, ahol a: ‘Ti is aggódtok, hogy megcsípi egy méh a kismókust?’ felütésre 4 órás, ezerkétszázas szereplőből álló diskurzus indul el, amelynek válaszai tartalmilag az: ‘Igen, én is raptor-támadásként tekintek a lehetőségre.’

– A közterületeken, közösségekben való megjelenése, egyetlen összefüggő színpadi fellépés, ahol affektált pozőrként alakítja a tökéletes csodaanyát. Az információ eredményes eljuttatásának érdekében olyan 100 méterre is elható érthetőséggel hangsúlyozza tiszteletre méltó felelősségteljességét és körültekintését.

– Áldozatkész anyaságának másodpercre való figyelmen kívül hagyása, illetve az utódgondozáson kívül eső egyéb civilizációs életfunkciók és emberi relációk iránti érdeklődésének felkeltési kísérlete irányába, dühöt vált ki belőle.

– A levélvágó hangyákhoz hasonlatosan, és a paramamik ambíciója sem terjed azon túl, hogy genetikai lenyomatát biztos helyen és táplálékkal bőségesen ellátva akarja tudni, egy tökéletes munkamegosztással megszervezett élet keretében a kemény telek idején.

– A neki szóló chatszobákban a párbeszéd-cunami nyelvkészlete nem emelkedik el a 40 szavas szókincstől, a tanulatlanságból eredő elmebetegségtől, és a tolerálhatatlan, ipari dózisú picurimicurizástól.

– A gyermek irányába közvetített legerősebb üzenete, hogy rajta kívül mindenki más le van szarva, és rettenetes rosszfejség elvárni egy 5 évestől, hogy ne ordítson, tomboljon és nyávogjon folyamatosan.

– Ennek folyományaként értetlenkedve tekint arra, hogy a genyó és szarfej többi gyerek miért utálja Manócskát már az oviban is.

A paramamiság nagyszínpada az oltásellenesség. Itt lehet kimaxolni a hisztit, a ripacskodást, a oktondi fontoskodás és remek ürügy gyűlölni a világ értelmesebb halmazát, amibe ( valljuk be) úgyse jutott neki belépőkártya.

/Mariann Palankai/

kicsi kep

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter

Kommentek

komment