Ez a hét is csodás volt, teli gyöngyszemekkel!

Teszek egy utolsó kísérletet arra, hogy emberileg megértsem a mániás időjárás görcsölést, és a hozzá kapcsolódó felhőalakzat-téveszmét: Amatőr paranoiások kígyóktól, pókoktól, alagutaktól, tűktől, bohócoktól félnek, ám valljuk be, ezek a dolgok nem kopogtatnak be nonstop egy kisváros mindennapjaiba. Hívőink profin, világunk legfullosabb paráját választották: Csak felnéznek reggel az égre, és az Iszonyat, készségesen bekopogtat az ablakon: a könnyed hajnali szélben megtépázott, a napfelkelte tüzes ragyogásában festőien izzó, gyilkos bárányfelhő, a döghalál szignója, az ördög karomnyoma éktelenkedik felettük. Nincs hetekig tartó üresjárat, amíg felbukkan, nagy nehezen, egy pók, ne adj isten vízisikló és/vagy bohóc. Nullahuszonnégyben para van. Másrészt sok mindent megmagyaráz, h valóban a legérdekesebb dolog, ami velük történik,(és nem utolsó sorban, amit még fel tudnak fogni) az egy szomszéd település határában kerekedő, tök triviális vihar, egy felettük elhaladó utassszàllító repülőgép, a megfázási szimptómáik és a levegő illata. Meg mivel nem alkoholos ablaktisztító koncentrátum esik az égből, ezért ott vannak azok a fránya, száradás után, az ablakon nyomot hagyó esőcseppek is.

Sokkal izgibb volt számomra a héten, két folyamat szignifikáns megjelenése:

A hölgyek párbeszédeit fülledt erotika járta át. Kati, alig leplezett hivalkodással osztotta meg sóvár barinőivel, hogy neki bizony két gyereke is van földönkívüliekről. Igen előnyös külsejű behatolók (és ebben a kontextusban most nem a föld légkörére utalt), elrabolták, és öntudatlan állapotában megtermékenyítették. Kati beszámolójának egy részét, mindenképpen hitelesnek kell tekintenünk, hiszen az öntudatlan állapot, nála egy permanens létezési reláció. Másrészt viszont: Legyünk őszinték magunkhoz. Mindannyiunkkal megtörtént, (minimum) felsőoktatási éveink alatt, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás követően, enyhén szólva, hiányos emlékeink maradtak kb. 4-5 óráról. Visszaemlékezve, homályosan rémlett, hogy azonosíthatatlan szereplők beszéltek hozzánk, mozogtak, tettek valamit….., de az enteriőrrel és az eseményekkel kapcsolatos minden konkrétumot, örökre elnyelte a vodkanarancs. Ilyenkor az ember abban reménykedik, h ez alatt az idő alatt, nem követett el valami meggondolatlanságot. Kati nem volt szerencsés. Ködös emlékei gomolyognak szexuális együttlétről, s az alkohol megszépítő fátylán keresztül snájdig, futurisztikus idegennek nézett ki az a pár, szintén, mattrészeg, fogatlan és mokány idénymunkás, aki (valóban) idegenként látogatott azokban a hetekben a faluba, és hát kicsit lazítottak ők is aznap este. Valójában nem az a meglepő számomra, h a férj 3 év alatt kétszer megette a sztorit, miután Kati órákra eltűnt, majd ( a szokásosnál is) összefüggéstelenül beszélő állapotban került elő terhesen, s a muki, évek óta, gondosan nevelgeti a két félrelépés eredményét. Hiszen valószínűleg ő sem lehet egy agysebész, ha feleségül választotta Katit. De az se igazán fura, hogy egyetlen facebook ismerősnek sem jutott eszébe, egészségesen lekurvázni Katit, hiszen az ő köreikben az adekvát reakció részben ismeretlen, részben bűn. Az igazi atomszürreális élményem, ahogy a felajzott, középkorú háziasszonyok, a szokásos, zavaros, félanalfabéta csiviteléssel, leplezetlen kíváncsisággal álmodoztak szőke, izmos felsőtestű földönkívüliekkel való üzekedésről, szemérmetlen kéjvággyal. Izzott pár klaviatúra. Kati, egyébiránt mindenkit megnyugtatott, h az univerzumunk ajándékai, a bő étvágyú, szöszi chippendale ufófiúk, tuti nem zsidók. Na, erre a hírre forrósodott csak fel igazán a társalgás! Az egyik Máté Péteres szemüveget viselő kisvárosi pénztárosnő, oly mohón tudakolta a pontos GPS koordinátákat: hol történt az eset?, hogy nem lennék meglepve, ha a meghatározott földrajzi területen, igen gyakran felbukkanna, reménnyel a szívében, és a bugyijában.

Mindeközben, férfi hívőinkből, előbújt a természettudós. A nyughatatlan elméjű kis kozmológusaink, biokémikusaink, részecskefizikusaink, orvosprofesszoraink, zoológusaink, geológusaink és reakciókinetikusaink, a nagy elmékre jellemző, kissé lekezelő és kioktató stílusban osztották meg tanulatlan társaikkal, hol is tart a világ és a tudomány itt, a XXI. század elején. Ugyan ismereteik jó részét Disney filmekből, hollywoodi szuperprodukciókból és egyéb cartoon kategóriájú alapművekből merítették, de ne viselkedjünk gőgös elitistaként. Néha hölgyek is okosan belekapcsolódtak a fejtegetésbe, hiszen ők is ugyanazokat a rajzfilmeket nézik a tv-ben. Így tudtuk meg, hogy a Marson is van élet (Egér a Marson), a hüllők majdnem olyan értelmesek, mint a humanoidok (Tini nindzsa teknőcök), az alufóliasapka aduász hatékony az ufókkal szemben (Mel Gibson). Praktikusan emberi személyiséggel rendelkeznek, a nagyon is valós és közöttünk élő szellemek (Aladdin és a csodalámpa), az inkák varázslók voltak (Eszeveszett birodalom), az űrben simán lehet repkedni farmerban és pólóban (A kincses bolygó), a gonoszok saját, különbejáratú gonoszságképzőbe járnak (Monsters University). A gyógyszerek ördögi dolgokat képesek művelni a mit sem sejtő náthás pácienssel (Csúcshatás). Tőlünk karnyújtásnyira, ezer bolygón élnek mindenféle szerzetek (Man in Black), gyakorlatilag egy DNS darabból, egész élőlény-kolóniákat lehet reprodukálni és feltűnés nélkül telepíteni Európába ( Jurassic Park). A Harmadik Szem című Zs kategóriás filippínó horror film, az egyösszegben egy dokumentumfilm.

És mindez halál mulatságos mindaddig, amíg ezek a félművelt ( vagy tán teljesen az ) okoskodók, egy kétségbeesett szerencsétlent rá nem beszélnek arra, hogy az orvostudomány mai állása szerint gyógyítható betegségeikkel, öt és ötszáz ezer forint közötti összegért, fahéjjal, parlagfű szappannal, oxigénnel dúsított vízzel és ráolvasással handabandázó csodadoktorokhoz forduljanak. (És ebből Steve Jobs se tudta kivonni magát, sajna)

by Mariann Palankai