Heti összefoglaló a Nagy Botrányok Hetéről, mely a kiscsoportosokat, a középsősöket és a nagycsoportosokat is elérte.

– Robika meghúzta a haját Lilinek, akit ezért békával megdobált Jenőke. Dórika meg elvette Lacika piros kisautóját, aki ezért sírt, hogy haza akar menni. Norbika lekvároskenyér majszolás közben, az asztal alatt rugdossa a lányokat. Tibike megmondta az óvónéninek Dórikát, aki sarokba állította őket, de Borika még sokáig sírt, hogy bibis lett a lába, és haza akar menni az anyukájához és rengetegen kaptak fekete boszorkányos matricát az üzenő füzetükbe.

– A jó és rossz technológia határa, valahol a porszívó és cséplőgép magasságában húzódott meg, mert nagyjából az 1908-at követően létrehozott, nem bicepsz használata által működtetett dolgokról, statisztikailag nagy biztonsággal kijelenthető, hogy emberirtási céllal hozódtak létre. (botmixer)

– Elvileg a világ legcukibb földlakóinak kellene lenniük a vegánoknak, de ha ezidáig nem tudtuk volna: Az elmebetegség sosem cuki. Ettől még szívből drukkolok, hogy sikerüljön az eresz alól, darázs-haláleset nélkül áttelepíteni a mézben gazdag Darázsorszába azokat az empátiával kezelendő Isten teremtette élőlényeket. A félkegyelműség tömlöcének vékony résein kinézve, a valóság 12 cm-es szelete, akár igazolhat is minket.

– Gázabá továbbra is a patiszonok árnyékából tekint fel a félelmetesen elzsidósodott XXI. századra, továbbá annak aktuális meteorológia és rovar-állapotára.

– Láthatóan a húrelmélet, az antigravitáció és Föld fenntartható energiaellátásának problematikáinak megoldása lényegesen egyszerűbb feladat, mint az alanyt az állítmánnyal egyszer a büdös életben egyeztetni és/vagy leírni helyesen egy magyar mondatot. Talán ezért tapasztalhatunk olyan kiváló meglátásokat az építőiparban egzisztáló, funkcionális természettudósoktól.

– Az időjárás-tagadók egyre hevesebben követelik a NATO-ból és az Európai Unióból való kilépést. Szerintem ne akadályozzuk őket ebben. Oroszország pont nekik való hely.

– Trump monoton felszálló ágban érzékelhető sikerpotenciálja alapvetően és pozitív irányban megváltoztatta a hazámmal és Obival kapcsolatos prekoncepcióimat. Ebben az országban nincs is akkora baj.

– A rendszerváltás előtt Aranykor romantikája megédesíti emlékeinket. Írtam már a félkegyelműség tömlöcéről?

És továbbra is fájó, gennyes sebként tátong közösségünk testén a kibeszéletlen kérdés: Vajon mi történt a régi csopinkkal?
Nem kell hozzá pszichológusnak lenni, hogy az ember megjósolja: Nem lehet addig továbblépni, amíg egyszer, tabuk nélkül, nem tudjuk magunkból hosszú diszkussziókkal kiadni a felgyülemlett gyászérzést.

/Mariann Palankai/

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter

Kommentek

komment